Lilith

2016.06.19-én született, ivartalan szuka kutyus

Őszinte leszek, nem emlékszem a pontos sztorira, nem mintha olyan rég lett volna (csupán pár hete), de vannak pillanatok, amikor úgy megáll az idő, és elsötétül az agy, és bár valahonnan a távolból hallod a szavakat, de nem fogod fel.
Egy reggel bekopogott egy férfi. Közölte, hogy hozott egy kutyát, itt akarja hagyni. Az első reakció ilyenkor mindig a gyomorszájonvágós érzés, és a tiltakozás.
Itt? Hol? Hova tennénk a 190. kutyát már? És amúgy is, nem volt megbeszélve, nem tudtunk róla, nem tudjuk, hogy… semmit nem tudunk, csak azt tudjuk, hogy baj van, megint. Mindig.
Amúgy most, ahogy írom, kezd rémleni a sztori, derengenek a mondatok, valami olyasmi volt, hogy a férfi lakásba költözött, a kutyáját odaadta egy idős nőnek, aki láncon tartotta, de a nő meghalt és a kutya egyedül maradt egy portán, láncon.
És itt követtem el azt a hatalmas “hibát”, hogy csak kimentem megnézni ezt a kis szerencsétlent, legalább lefotózni vagy valami.
És ott volt ő. Egy utánfutón kikötve, rémülten, lelapult fülekkel, félsokkosan lihegve, és csak nézett. Egyenesen bele a szemembe.
Mintha tudta volna, hogy a kezemben van a sorsa, az én igenemen vagy nememen múlik a további élete.
És itt jött a pillanat, amikor már nem hallottam a férfi mondatait, aki végig beszélt, csak néztem ezt az 5 év körüli szukát, akinek fogalma sem volt, mi történik most.
Egyetlen pillanat alatt elveszítettem a csatát ami belül zajlott. A következő pár percből csak annyi maradt meg, hogy Lilith már a kezemben van, és viszem befelé.
Nem tudtam, hova teszem, nem tudtam, mi lesz vele, csak azt tudtam, hogy képtelen vagyok végignézni, hogy az utánfutóra kikötött rémült kutya eltűnik a szemem elől, és ki tudja, hova kerül.
Hát ennyi az ő sztorija. Nyilván nem látja meg őt senki, hisz fekete, nem kicsi, bár szerény véleményem szerint kifejezetten helyes kis pofija van, nagyon minimális spániel beütéssel.
Viszont szívférges, ami nyilván nem egy bónusz a feketesége mellé.
Lilith jó kutya. Csapatban él, nem balhés, de féltékeny típus egy kicsit, mindig ő akar első lenni a simogatásnál, éhezik a szeretete, a figyelemre.
Okos, barátságos, szeret sétálni, gyerekbarát, kifejezetten családi kutya típus.
5 éves, bőven van még benne sok év boldogság, mert az kétségtelen, hogy nagy boldogságot fog hozni egyszer valaki életébe.
Preferálnánk számára a kertes házat, de valószínűleg lakásban is boldog lenne megfelelő aktivitás mellett.
A kezelésében segítünk, nem bonyolult.
Jó lenne, ha nem nálunk töltené a telet. Annyira jó lenne.
(Évi)