Kilien

2011.03.20-án született, ivartalanított keverék kan kutyus

Kilien szintén az esélytelen kategória egyik legújabb versenyzője nálunk. Eskü, nem mi akarjuk ezt belétek sulykolni, egyszerűen realisták vagyunk. Újabban valahogy ilyen kutyik érkeznek.

Ma amúgy volt egy házaspár, kutyát nézni. Gyomron vágott, amit mondtak, körbenéztek, és kölyköt akartak, mikor megkérdeztük, miért, az volt a válasz: „nem is tudom, a felnőttek olyan sérültek”. Döbbent arckifejezésünkre jött a hirtelen válasz: „ne értsen félre, csak valahogy olyan idegen ez nekünk, ezek a kutyák mind lelkisérültek, egy kölyök meg nem az”.

Hmmm. Az egy dolog, hogy abszolút nem értünk egyet, az meg egy másik dolog, hogy egy kívülálló hogy látja. Szerencsére millió örökbefogadónk tudja, érzi, tapasztalja, hogy ez nem így van, de elfogadjuk, ha valaki azt gondolja, egy felnőtt kutya már nem tanítható, nem tud már bízni, vagy szeretni. Nem értünk egyet, de elfogadjuk, hisz nem tehetünk mást.

Mert persze vérig sértődhetünk, de lehet, hogy adott jelölt mesés gazdija lesz egy kölykünknek, és ha csuklóból elutasítjuk, mert így nyilatkozik, akkor talán egy kicsitől vesszük el az esélyt. Iszonyú nehéz ez. 😞

Szóval, Kilien 9 éves, és vak. Teljesen. Chipes volt, talán páran emlékeztek a sztorira, miszerint az enyhén illuminált állapotban lévő gazdi simán letagadta a kutyát, de egy pálinkára azért beinvitálta volna a kollégát.

És hogy mit tud csinálni ilyenkor egy állatvédő? Kb. semmit. Két lehetőség van: vagy visszateszi a kutyát az út szélére/mezőre/erdő mélyére/puszta közepére (nyilván ez szóba sem jöhet), vagy nyel egy nagyot, és tudomásul veszi, hogy ezt a kutyát „bebukta”.

Hát, Kilient csúnyán bebuktuk. Ivartalanítása után csapatba tettük, nincs semmi gond vele. Elporoszkál az udvaron, sokat pihen, napozik. A hallása tökéletes, az ő kis sötétségében utat mutat az emberi hang, amit ő követ, odamegy, bújik, simogatást kér. Szereti a törődést, élvezi a simogatást, a kedvességet. Szereti, ha foglalkoznak vele, igényli is. Egy végtelenül nyugodt, bájos, kedves kis öregapó ő. A hangját még egyáltalán nem hallottuk.

Megkapja a kis posztját ő is, mert mi nem mondunk le róla. Hátha. Persze, tudjuk, hogy nem lesz érte tolongás. De hát a remény hal meg utoljára, nem igaz?

Kilien  virtuális örökbe fogadója Horyné Leskó Andrea