Azt nem gondolná senki, hogy ma Magyarországon tömegesen vannak ilyen szépségek a menhelyeken és gyepiken, és bár próbáljuk őket folyamatosan nyomni, de annyira felgyorsult a világ, hogy egy gazdikereső poszton az emberek áttekernek, és megosztást is alig kapnak a már gyógyult kutyák.

Sokan addig érdekesek, míg Kilar is, míg rossz bőrben van, sérült, beteg, rászoruló, de ahogy kikupálódik, eltűnik a süllyesztőben több százezer társával együtt.

Még szinte gyerekként került hozzánk. Egy idős néni végletekig elhanyagolt kutyája volt ő, a saját családja kért s.o.s. segítséget anno, látogatták, támogatták is, Kilar gyakorlatilag nekik köszönheti az életét.

Annyira durván el volt deformálódva mindkét mellső lába a hirtelen kölyökkori nyúlás, a csonterősítő és a megfelelő táplálék hiánya miatt, hogy gyakorlatilag szint járni alig bírt.

Marha nagy mázlija volt, hogy ennyire fiatalon segítséget kapott, a szinte még kölyökcsontok puhák voltak, merevítősínt kapott, hosszú hosszú ideig karanténban volt.

Amikor végre rendbe jött, az őrült visítozásával kellett szembenéznünk, magas fejhangon üvöltött az ember után, féltünk, hogy a társainak elege lesz, és megtámadják emiatt.

Egy ideig emiatt egyedül élt, hogy kicsit szokja a telepi világot, de újra megpróbáltunk neki egy csapatot.

Szépen lehiggadt, ahogy teltek a hetek, ma már teljesen problémamentes, kissé hiperaktív, de ha kap egy sportos gazdit, aki hajlandó vele menni, nem lesz baj ezzel.

Emberekkel szuper, társaival sem domináns, viszont a kajáját bevédi azért, korábban nem volt túl jó a súlya, így ez nyilván érthető valahol.

Abszolút tanítható, a lába hibátlanul működik, alkalmas lehet kutyás sportokra is, figyel az emberre, szeretne megfelelni.

Mindenképp kinti-benti kutyának szánjuk, a hideget utálja, de egy kis lakásban kevés mozgással valószínűleg rombolna.

Mehet persze lakásba, de esetében tényleg nem lesz elég egy 5 perces pisiszünet.

Szóval Kilar várja a rajongóit, karácsonyra családot szeretne.