A bőrbetegsége viszont csak nem akart javulni. Első körben egy sima kis demodexre tippeltünk, kezeltük is, megkapott mindent, amit megkaphatott, de nemhogy nem javult, csak rosszabb lett.
Az irodába költöztettük, ahol pár nap múlva elkezdte magát látványosan vakarni. Aztán marni, harapni, sokszor elevenre, véresre rágta magát.

Többször voltunk vele a kórházban, de semmi sem használt. Végül biopsziára került sor, azaz egy pici bőrdarabot kivágtunk belőle, és elküldtük szövettanra Pestre.
Ezzel párhuzamosan elkezdtünk neki méregdrága hypoallergén tápot adni, ami nagyon nem tetszett a kisasszonynak. Nem csoda, hisz addig minőségi konzerveket, főtt marhahúst, rizst, répát kapott, és nagyon szerette is. A mikro hangjára már csorgott a nyála. Ez egy csapásra megszűnt.

A biopszia eredménye nem lepett meg minket, Juno allergiás/atópiás. Allergiateszt következett, elsőként környezeti allergiateszt.
Juno durván poratka allergiás…
Plusz még pár dolog, pl. gabonafélék, de a por a legsúlyosabb.
Lehetetlen volt neki teljesen steril, hypoallergén környezetet teremteni. Természetesen ez így nem maradhatott, így mennünk kellett tovább.

A következő lépés egy úgynevezett deszenzibilálás volt, egy oldattal az allergéneket egyre ritkuló gyakorisággal juttatuk a szervezetébe, ami által megszokhatta és tolerálhatta azokat.
Eközben ment a szteroid, gyógynövényes gyógyszerek, bőrnyugtató krém, de ezekkel nem sokra mentünk.

Igen, elaltathattuk volna… Tudjuk, hogy ilyenkor sok emberben felmerül (többször megkaptuk már), hogy minek küszködni ilyen kutyákkal, minek költünk rájuk.
Akinek kétségei vannak, annak szívesen megmutatjuk őt, bármikor.
Olyan élni akarás, és olyan vidámság van benne, a kellemetlenségei ellenére, ami döbbenetes.
Nagyon szeretjük, és nem kérdés, hogy elmegyünk vele, ameddig kell.

Legnagyobb örömünkre Juno szemében végre érdeklődés csillant, jó étvággyal elfogyasztotta a 3 kis adag csirkecickót. 2-3 órás különbséggel. Az esti adag már nem kellett neki, gondoltuk, jóllakott, nem erőltettük.
Reggel kakit nem találtunk, csak normál színű pisi volt. Juno viszont bágyadtabb volt a kelleténél.

Kaja nem kellett neki, vizet ivott szépen, de nem volt önmaga. Lázat mértünk, melegnek tűnt. 40,2.
Azonnal indultunk vele a kórházba, a váróban kitört belőle minden, hatalmas adag furcsa szagú lágy széklet, a vége véres volt. Ja, Közben elkezdett tüzelni is, miért is ne… mivel 3x volt altatva és 5 helyen műtve 2 hét leforgása alatt, így az ivartalanítás egyelőre nem jöhetett szóba.

Azonnal infúziót kapott, felmerült a szopornyica, a parvo, a babézia lehetősége is. Minden tesztje negatív lett. A szívféreg teszt is, ezt csak úgy bónuszban megcsináltattuk, ha már ott voltunk.

Végül a dokik összedugták a fejüket, és miután részletesen megbeszéltük Juno minden mozzanatát az elmúlt pár napból, a szalmonella fertőzés lett a fő gyanú. A kórházban már 40,4 volt a hője.
Az ultrahang kimutatta, hogy a belek gyulladtak.
Kapott mindenféle csodacuccot, napi 2 infúzió volt neki előírva. Kicsit jobban lett, miután megkönnyebbült, és megkapta a gyógyszereket.

Juno, a romjaiból újraépített kutya újra járni tanult. ❤️❤️❤️
Teste tele volt orvosi fémmel, az akarata viszont vasból van volt.
Juno nagyon élni akart. 🙂
Naponta többször evett, jó étvággyal, de rengeteget fogyott, az orvosok szerint minden energiáját a gyógyulásra fordította.

A segítségetekkel könnyedén tudtuk rendezni a közel 700 ezer forintos kórházi költséget, ami rengeteg, de egy élete van neki is.
Sok sikersztorink volt már, de ő az egyik legnagyobb az utóbbi időben.
Szóval, Juno FELÁLLT végre. 🙂  
Bagossy Brothers zenére gyógyultunk. 😍
Juno átesett a varratszedésen a fotók után, ééés, segítséggel ugyan, de már 4 lábon maradt pár percig. ❤️❤️❤️

5 helyen volt műtve, kb. szétrobbantak a csontjai, de Pelle Gyuri és Turcsányi Boti Állatkórházas ortopéd csodadokik jó pár órás puzzle-özése eredményeként úgy tűnt, Juno újra tud majd járni. 😍 Köszönjük nektek dokibácsik, ismét csodát tettetek! 😉