Jackie

Körülbelül 11 éves, ivartalanított keverék kan kutyus

Rosszul döntöttünk. Vagy nem is tudjuk… Jackie-t egy telephelyre adtuk örökbe anno, de nem egy olyan „kihajítom éjjel az üres placcra aztán ugass” helyre, hanem társnak és munkakutyának egy olyan telepre, ahol éjjel-nappal voltak emberek, Jackie pedig szabadon mozoghatott, és éjjel az őrbódéban aludt.

Pedig alapból a hideg ráz minket a gondolatra is, hogyha „patkányozásra”, meg telepőrzésre szeretne valaki kutyát, de vannak olyan ebek, nagyon ritkán nálunk, akiknek ennél jobb élete nem is lehetne. Jackie ugyanis nem az a tipikus házikedvenc.

A menhely sajátosságaiból adódóan szép számmal fordulnak elő nálunk egerek és bizony néha patkányok is. Mérget sosem tennénk ki a kutyák/macskák miatt, de néha akad olyan kutya, aki bizony nem habozik, ha rágcsálót lát.

Jackie tehát elköltözött a telepre, mi vittük ki, hogy megnézzük a körülményeket, és hát érkezéskor ledöbbentünk. Miután biztonságosnak ítéltük a körülményeket, elengedtük Jackiet. A kutya beleszippantott a levegőbe, és futásnak indult, mámoros örömmel kezdett dolgozni, szó szerint. Hátra sem nézett, egy pillanatra sem. Enyhe szívbetegségére gyógyszert szedett, de orvosi javaslatra elhagyhattuk a gyógyszert.

Jackie boldog volt, hosszú ideig. Minden rendben volt, jól érezte magát, több évig. Aztán egy nap jött egy bejelentés egy foxi jellegű sérült kutyáról, aki nem terhelte az egyik mellső lábát. Nem messze a teleptől. Az első fotót meglátva összeszorult a szívünk, Jackie volt az.

Kórházba vittük, megműtötték. Értesítettük a tulajokat, akik mondták, hogy jelentkeznek hamarosan, majd mégsem. Jackie tehát újra beköltözött hozzánk. Nem dolgozik, nem él szabadon. A szívbetegsége újra előjött, 11 éves, fullad is. Kezeljük, most már élete végéig. Jól tartja magát, de nem fiatal, és hajlamos szökni. Imád sétálni, mozogni, a fulladás ellenére is, de kímélni kell.
Fogalmunk sincs, mi lenne neki jó. 😔