Jack Sparrow

Körülbelül 1 éves, ivartalanított keverék kan kutyus. Napkorról került gondozásunkba. Nagyon cuki, kedves, aktív kutyus. Eléggé emberfüggő, ha embert lát, hangot is ad az elégedetlenségének, hogy bizony vele kellene foglalkozni. Más kutyákkal jól kijön, bár bizonyos kutyákkal domináns. Pórázon sétál.

Örökbe fogadható!

Jack Sparrow tipikus példája annak a félelemnek, ami mindig bennünk van, amikor új, fiatal kutya érkezik.
Egy volt kolleganőnk jelezte, hogy hónapok óta kóborol Napkoron, de figyel rá, eteti, gondoskodik róla, és próbál gazdát találni, semmiképp nem akarta ő sem, és mi sem, hogy bekerüljön, egyrészt a zsufi miatt, másrészt bíztunk abban, hogy a hirdetések által gazdis lesz.

Jött a hideg, a tél, kapott menedéket, de végül úgy döntöttünk, biztonságosabb bent neki, így végül
bekerült.
Hónapok óta nem volt parvo a telepen (kopp-kopp). Hónapok óta nem volt kölyök veszteség, brutális módon komolyan vesszük a karanténoztatást, az oltásokat.

Jack már hetek óta nálunk volt, kapott oltást is. De valami mégis beütött nála.
Egyik reggel bágyadtabb volt, nem evett, azonnal karanténba került újra, pár óra múlva pedig kórházba, miután produkált egy olyan székletet, aminek láttán és érezve a semmivel sem összehasonlítható szagot, meghűlt bennünk a vér.

Parvo szag. Lehetetlen, kapott oltást. Akkor is parvo szag.
Labort csináltattunk, teszteket, és bizonyosságot nyert a dolog. Jack Sparrow 1 év körüli, és mégis parvos lett.
Megkezdődött a versenyfutás az idővel, a szokásos gyógyszerek tömkelege, totális elkülönítés, hogy még véletlenül se vigyünk át semmit az oltási program elején tartó kölykeinkre.
Az orvosok nyugtattak, hogy Jack már szinte felnőtt, erős, stramm kutya, túl fogja élni.
Pár nap után épp kontrollvizsgálat volt, és Jack pisilt egyet a rendelőben.

Szó szerint ez hangzott el:
“Ezt komolyan mondom nem hiszem el, b…meg.”

A pisi rozsdabarna volt, előtte pár órával, reggel meg még normál sárga. 20 percen belül újra kórházban voltunk vele.
Babézia.
Megkapta az imizolt, és újra infúzióra került.
Azt mondtuk, ha ezt túléli, hogy parvos és babéziás egyszerre, akkor ez a kutya vasból van.
És abból van.
Jack MINDENT túlélt. Töménytelen mennyiségű szeretetet kapott pluszban, és ő annyira élni akart.

Szinte kapaszkodott belénk, küzdött és nyert.
Örömtáncot jártunk kb., mikor az első falat hosszú napok után lecsúszott.
Jack teljesen felépült, újra a régi, vidám, kiegyensúlyozott kutya lett.
Már csak egy dolog hiányzik, egy család, akik vigyáznak rá.
Jack Sparrow ivartalan, chipes, oltott és egy túlélő. Minden kutyával szuper a viszonya, gyerekeket nagyon szereti.
Minden megosztást nagyon köszönünk. (01.20)