Ilian

2021.01.20-án született keverék kan kutya.

Nagyon sokáig próbálták őket befogni egy elhagyatott háznál, hárman voltak, de az egyik kicsi eltűnt. Menekültek.
A kidobott kölykök egy részének akkora trauma, hogy valaki felkapja őket (nyilván az anyjuk mellől) és kihajítja őket valahol, hogy hónapokig tarthat a rehabilitációjuk, de van, hogy évek múltán sem jön rendbe a kis lelkük.
Ilian a testvérével érkezett anno, Íziával, aki már rég gazdis, őt kevésbé viselte meg ez az egész. Ilian azonban nagyon magába fordult. Tavasszal érkezett, tavaly, most 1 év körüli már. Lehúzott nálunk egy nyarat, egy őszt, egy telet, és még mindig semmi.
Vivi kolléganőnk nagyon sokat foglalkozott vele, ami meghozta az eredményét, nemrég valami megváltozott. Hirtelen, váratlanul, mintha a kutya lerázott volna magáról egy óriási, súlyos terhet, ami nem engedte nyitni. 2-3 nap alatt gyakorlatilag 180 fokos fordulat következett be.
Ilian végre rájött, hogy a séta nem rossz, hogy a szeretet, a törődés még annál is jobb, hogy rettegni nem kell, de örülni az embernek lehet, a farokcsóválásért nem bünti jár, hanem nagy mosolyok, és hosszú hónapok elteltével talán kimondhatjuk, hogy készen áll arra, hogy családba költözzön, anélkül, hogy attól kellene rettegnünk, hogy mikor hozzák vissza, mert zárkózott és elutasító.
Hisz az emberek többsége nem szeret hosszú hónapokig türelmesen arra várni, hogy a választott kutya majdcsak megszereti. És ez érthető valahol. Csak a nagyon elszánt, nagyon kitartó embereknek való egy lelkisérült kutya, mi szeretjük őket nagyon, mert pontosan tudjuk, milyen fantasztikus érzés, ha egy rettegő kutya kinyílik és ragaszkodni kezd, de a világ felgyorsult, ha valami nem megy rögtön, a legtöbb ember kihátrál egy ilyen szituációból.
Ilian tehát immáron nyitott lélekkel, chipesen, fullra oltottan, ivartalanul várja azt az embert, aki visszaadja neki a hitét végleg, és aki soha többé nem hagyja el.