Az öt tesó közül KitKat és ő még mindig nálunk, egy a kolleginánál ideiglenesben, és senki nem teljesen oké.

Félnek az embertől, nem szeretnek sétálni, nekik olyan gazdi kellene, aki baromi türelmes, elfogadó, higgadt természet, és van másik kutyája, ez fontos, lehetőleg olyan, aki kedves, barátságos, maximálisan kompatibilis, és jó hatással tud lenni egy félénk kutyára.

Haribo fél az érintéstől, még attól a kéztől is, ami enni ad neki nap, mint nap. Nem harap, nem kapkod, egyszerűen csak bebújva él a kis csigaházába, amiből komoly munkával kell majd kicsalogatnia a jövőbeli családjának.

Mert hiszünk benne, hogy vannak rajtunk kívül is olyan emberek, akiknek egy ilyen kutya feladat, kihívás, akik elég erősnek és kitartónak érzik magukat ahhoz, hogy örök életre elköteleződjenek egy kutya mellett, aki nem tehet arról, ami vele történt. És hogy mi történt, azt sosem fogjuk megtudni.

Egy biztos, és a tapasztalat mondatja ezt velünk, ha egy ilyen kutya bizalmat szavaz valakinek, ha megszeret valakit, akkor olyan hűséges lesz hozzá, ami elmondhatatlan. Nem valószínű, hogy ő bratyizni fog valaha vadidegenekkel, de ez nem feltétlenül baj.

Esetében viszont EXTRA FONTOS, hogy a döntés örökre szóljon, nincs olyan, hogy költözünk, gyerek születik, meguntuk, mégsem jó, bocsi de így alakult. Tudjuk, nincs garancia, de az ő esetében törekszünk rá. Mert nem érheti még egy csalódás. Azt nem bírná el a lelke.

Tehát, a nagybetűs igazit keressük. Egy életre.