Frederika

2019.07.06-án született, ivartalanított, keverék szuka kutyus
Frederika is szűk kis régiónk áldozata. Ez a nagyon fiatal kiscsaj (1 év körüli) brutál bőrbeteg állapotban került hozzánk. Sajnos óriási tapasztalatunk van már ebben, ami a nagy szerencse, hogy viszonylag kis költséggel (bár hosszú idő alatt) rendbe lehet hozni őket.
Ez egy türelemjáték. Bármennyire is fiatal egy bőrbeteg kutya, úgy néz ki, mint egy ezer éves vénember/vénasszony, bőre kőkemény, ráncos, és minden érintés fáj. Nagyon. A simogatás az elején még óvatos, hiába szeretnénk őket agyon babusgatni, ölelgetni, nem lehet, mert azzal fizikai fájdalmat okozunk. Egy sima gyógysamponos fürdetés is kín. Aztán eltelik pár hét, és már ők bújnak, jelzik, hogy nyugodtan lehet őket simizni, már jólesik nekik.
Frederika nemrég megkapta az engedélyt, hogy társaságba mehet, ennek nagyon örültünk, és ő is, hisz a végén már igencsak rosszul viselte a napi 24 órás egyedüllétet. Csaknem tökéletesen gyógyult, immáron ivartalan, chipes, oltott, jól kijön a társaival, nincs vele semmi gond.
Szeret sétálni, szereti az embereket. Kisközepes, nem is lesz nagyobb, bájos arcú, tünemény kislány. Kizárólag benti tartásban gondolkodunk nála, egyrészt mert filigrán, rövid szőrű típus, másrészt mert kell neki a folyamatos kontakt a gazdival, ha a család otthon van. Nem kerti kutya típus. Hálás, tanulékony, figyelmes, szelíd kutya, gyerekekkel is jól kijön. Szeressen bele valaki. 🙏🏻❤️
(2020.09.28.)
 Frederika tökéletes lenyomata a mai magyar állattartási kultúrának. Egy fiatal kislány, egy elmaradott településen valahol Szabolcs megye legmélyén.

Egy kezdődő apró bőrbetegség, ami nem volt kezelve, és úrrá lett a kis törékeny testen, olyan szinten, hogy az egész kutya egy bűzlő, összetört, lesoványodott, fájdalmas sejthalmaz lett, és csupán nyomokban volt felfedezhető, hogy egy kutyáról beszélünk, aki elviekben az ember legjobb barátja, meg családtag, meg bla-bla-bla…

Ez a nagyon fiatal kislány megjárta a poklok poklát. Olyan mélyről próbáljuk most visszaráncigálni, ahonnan nagyon nehéz, testileg és lelkileg is. Nyilvánvalóan helyre fog jönni, ez nem kérdés, de gyógyulása után/közben millió kérdés marad bennünk, és ami a legfontosabb: MIÉRT?

Válaszok sosem jönnek. Soha. Marad egy kutya, a válaszok helyett, aki az elmúlt heteket egyedül töltötte, egy kis karanténketrecben, várva, hogy végre legyen társasága. Amíg lát minket, addig torkaszakadtából sír, könyörög. Amikor eltűnünk a látószögéből, összegömbölyödve lefekszik, és orrát a rácsokon kidugva mered a semmibe. A család, a szerető gondoskodás, a játék helyett ez jutott neki.

Holnaptól könnyebb lesz Frederika.
Az orvosunk szerint már nem fertőz, nyugodtan társaságba mehet, de neki elsősorban egy gazdi kellene, egy szerető, egy gondoskodó, akinek van türelme kivárni minden egyes új szőrszálat, a gyógyulást, a szépséget, mert ő bizony nagyon szép lesz. Nem is olyan sokára.
Frederika keresi az igazit. Amit megérdemel. Ami igenis JÁR NEKI.