Fibi gazdijelöltes

Utálta, hogy bementünk a kis melléképületbe, ami az “otthona” volt. Morogva, gyűlölködve, bizalmatlanul védte a semmit, illetve védte a bokáig érő fekáliát, bűzt, és a koszos kis edényét, ami kongott az ürességtől. Ennyije volt. Semmi más.
Nem volt fekhelye, háza, normális tálja, vize, játékai.
Csak a rövid lánca, a csupasz, hideg padló, a félhomály. Egy bűnözőnek különb helye van, mint ami ennek az ártatlan, védtelen, fiatal kislánynak volt. Aki az égvilágon senkinek, soha nem ártott.
Egyetlen “bűne”, valaki szemében az volt, hogy megszületett.
Milyen kis dolgokon múlik egy sors… Csupán ennyin, hogy hová születsz. Semmi máson. Mert volt ő valaha picike, puha, édibédi kölyök is, mint sok más fajtársa, és felnőhetett volna melegben, szeretetben, simogató kezek közt, biztonságban. Ja, lehetett volna így is.
De ő rossz helyre született.
Amikor a kocsiba tettük, egy boxba, elhallgatott. Némán pislogott, egyetlen hangja nem volt. Várta a sorsát, feszülten, riadtan.
A menhelyen a szokásos körrel kezdtük, a karanténban, féreghajtás, parazitamentesítés, átvizsgálás, egy kis finomság, oltás, chip, ismerkedés, ilyesmik.
Fibi nem gondolkodott túl sokáig. Villámgyorsan, percek alatt döntött úgy, hogy ez nem is rossz. Sőt. Ez neki most jó. Akarta, hogy jó legyen. Együttműködött, sőt, egy kis szaglászás után perceken belül arra is rájött, hogy ha bökdösi az orrával a kezünket, kap simit. Jó sokat.
Másnap reggel észre sem vette, hogy a kenneljéhez érünk, akkora játékban volt a szintén ott talált kamasz kölykével, a friss, száraz, meleg szalmában hancúroztak.
Eltelt azóta 3 nap.
Fibi levakarhatatlan, ha bemegyünk hozzájuk, ő matricaként tapad, bújik, ugrál, csóvál, puszit oszt, ölbe mászik, nyakba ugrik.
Elementáris erővel szakadt fel belőle az elfojtott szeretni akarás.
Fibi egy baromi jó kutya.
És mi egy baromi jó családot keresünk neki. Akik mindent bepótolnak, amit elvettek tőle.
2019.08.25-én született keverék szuka kutya.