Nem tudjuk, hogy előtte is ilyen volt-e a lelkivilága, ennyire zárkózott volt-e, vagy a támadás miatt változott meg ennyire. Nem tudjuk, volt-e családja valaha, chipje biztosan nem, és nem is kereste senki. Hetekig kapkodott, ha hozzá akartunk nyúlni, vagy simogatni. Aztán már csak remegett, mint a kocsonya.

Sok ilyen kutyánk volt már, akik viszont sok türelemmel, sok együtt töltött idővel és kedvességgel nyitni kezdtek, majd ragaszkodni, és ma már boldog gazdis életet élnek.

Ott volt Rolex, Hanka, vagy Kaira, akik mind lelki roncsként kezdték a pályafutásukat nálunk, de sok más hasonlót mondhatnánk, kellett viszont az idő, türelem, és foglalkozás.

Echo nem egy óriási kutya, nem bánt senkit, csapatban él, de az az idő, ami ennyi kutya közt neki jut, az édeskevés, ennél sokkal több kell.

Szívférges volt, de pár hete a negatív eredményt ünnepelhettük végre, így gyógyultnak nyilvánítottuk.

Ivartalan, 2 év körüli fiúcska, nagy szükség lenne végleges otthonra, de egy hosszú távon gondolkodni tudó ideiglenes befogadó is jól jönne neki, ebben az esetben viszont szóba sem jöhet egy erőtlen „dejólennesegíteni” szándék, vagy tapasztalatlan, könnyen feladós ember, mert ha ismét csalódnia kell, abba biztosan beletörik a lelke végleg.

Mindenképp lakásba szánjuk, egy kertben magányosan vegetálva egész nap esély sincs a javulásra.

Fiatal, így még rengeteget fejlődhet. Segítsetek neki, ha másképp nem tudtok, legalább egy megosztással.