Díva Gazdijelöltes

Viki volt a neve anno, mikor egy temetőben Ibrány környékén rátaláltak. Picike kölyök volt még, hófehér, pihepuha cukiság. Be is fogadták rögtön, idős ember lett a gazdija. Nem tudtunk róla anno, nem mi adtuk gazdihoz.

Tegnap az ibrányi állatvédő csapat kitett egy posztot. A kutya régóta láncra verve sínylődik a gazdi kertjében, hisz azóta megnőtt, és bizony ifjonti hevességével nem tudták tartani a tempót.

Soha nem sétált, soha nem tanította senki, „jóvanazúgy” módon vegetált egy udvaron, ahol persze könnyen meg tudta látogatni a sok ivaros hősszerelmes. Viki, aki nálunk a Díva nevet kapta, életet adott jó pár kölyöknek, de hogy ők hova kerültek, mi lett velük, azt nem tudjuk… Nem is biztos, hogy tudni szeretnénk.

Díva maradt, majd láncra került. Jó ideje ott él már… Senkinek nem kellett. Kolonc lett, egy felesleges teher, akivel csak a baj van.

Díva nagyon fiatal még, 1-1,5 éves lehet. Rosszul indult az élete, megmentői lettek gyermekkorának elrontói. Nem bántani akarjuk őket, dehogy. De egyszerűen sokan képtelenek elfogadni korlátaikat. Mint az a 90(!!) éves néni, aki ma bizonytalan léptekkel, hosszan meg-megállva mustrálta végig kutyáinkat, és vérig sértődött, hogy nem szeretnénk neki örökbe adni senkit. Mert neki akkor is kutya kell.

Díva gyönyörű. Különleges, elegáns, igazi DÍVA. Macskákra rá sem hederített nálunk, kutyát látva heves csóválásba kezdett. Sosem tudott még egy jót játszani, futkosni fajtársaival, pedig láthatóan lenne rá igénye. Ivartalanítása után gazdit keres, amolyan igazit, szeretőt, kedveset, aki bepótolja mindazt, ami eddig kimaradt az életéből.

Kizárólag kinti-benti, vagy benti tartással fogadható örökbe, valódi családtagként, társként, barátként. Díva az igazit keresi. Meg fogja találni, ez biztos.