Caruso

Vajon ezt érdemli két, szinte még babakutya? Úgy kell felnőniük, ahogyan sok százezer kutya Magyarországon, egy nyomorult szoros lánccal a nyakában, egy összetákolt, huzatos faviskóban, egy hordóban, éheztetve, fagyoskodva?
Nem gondolnánk.
Ez a két kutya mentett volt. Igen-igen. “Megmentette” őket valaki az utcáról, majd rásózta őket valakire, aki önmagáról is képtelen gondoskodni kora miatt, úgy általában fogalma sincs a helyes kutyatartásról, sőt, annyira nem ért hozzá, hogy a kérdésre, hogy “nem tetszett észrevenni, hogy véres a nyaka??” , úgy válaszolt: “jajjjj, drágám, neeem, az az igazság, hogy ma még nem etettem őket, hát hogy vettem volna észre?”
Ez komoly? Komoly. Nem, nem vette észre, hogy a kamasz nyakába belenőtt a lánc (nem egyetlen nap alatt), a húsába vájt, nem hallotta a nyüszítést, nem vette észre, hogy a fehér szőrt vörösre festi a vér. Nem érezte a fojtogató szagot, amit mi már annyiszor éreztünk, a tipikus nyakas kutyák szagát.
És most jön a meglepi. Egyáltalán nem hibáztatjuk az az idős embert, akinél Cassie és Caruso rezignáltan várta a halált.
Nem hibáztatjuk, mert egy idős, demens embert nem lehet hibáztatni. Nem méri fel tettei súlyát, nem érzékeli a valóságot, valamiféle álomvilágban él, tudom, mert nagyapám demens volt, 4 évig, mielőtt meghalt. Aki nem találkozott még ilyennel, annak fogalma sincs róla, hogy ez milyen.
Annál inkább hibás az, aki rásózta erre az idős emberre a két kölyköt, aki nem bírt velük (nyilván), és azt még felfogta ugyan, hogy szöknek, és az nem jó, de azt már nem, hogy ezzel milyen borzalmas életre ítéli őket.
Szerencsére időben észrevették őket. Időben szóltak, még mielőtt ott halnak éhen csonttá fogyva, megfagyva a lánc végén.
Időben érkeztek.
A két kamasz retteg. Farkukat behúzva, összerándulva várják, hogy a feléjük nyúló kéz simogatni fog, vagy ütni. Üt-e a kéz, mert esetleg hangosan csaholtak, vagy szétrágtak valamit. Vagy simogat, nyugtat, és bizalmat próbál építeni.
A mi kezünk nem üt. Csak megpróbálja helyre hozni az elcseszett első hónapokat. Nem egyszerű, nem rövid folyamat, de menni fog. Sokszor ment már. Most sem lesz ez másképp.
Cassie és Caruso most gyógyul. Testileg, lelkileg. És mi nagyon bízunk abban, hogy valaha valamikor majd lesz valaki, aki rajtunk kívül is megmutatja nekik, hogy az élet szép.
2019.07.20-án született, ivartalanított keverék kan kutya.