Camaro

2020.10.22-én született, keverék kan kutyus.

Teljességgel, totálisan jellegtelen, átlagos, fekete utcamix fiúcska. Tavaly tavasszal kaptunk egy segítségkérést, miszerint egy nagy állatbarát hölgy bajban van. Saját kutyái mellett egyre-másra fogadta be otthonába az utcai kóborkákat, és odáig jutott, hogy lassan választania kellett, hogy ő eszik, vagy a kutyák.
És a kutyák mindig hamarabb ettek.
9 kutyát fogadott be, voltak rokoni kapcsolatban lévők is (anya-kölykökkel, nagyi, testvérek, stb.), először próbáltunk élelemmel segíteni, aztán abban maradtunk, hogy 2-3 kutyát elhozunk tőle, a többieket fotózzuk, hirdetjük, megpróbálunk megoldást találni.
Végül mindenki beszállt az autóba. Egyszerűbbnek tűnt így, és mivel együtt voltak addig is, így nem kellett 9 külön kennelben gondolkodni. 8 kutya már gazdis a csapatból, Camaro maradt utoljára. Nulla érdeklődője volt eddig, ami nem csoda, mert nem nyomulós kutya, sőt. Inkább tartózkodó, nyugodtabb, visszahúzódóbb típus, amolyan bocs, hogy élek mentalitás.
A zárkózottsága sokat enyhült az itt töltött hónapok alatt, megtanult sétálni, néha megfeledkezik magáról, és jelzi, hogy jól esne egy kis simi, de még mindig lefagy egy kicsit, ha az ember simogatja, vagy kedveskedni akar neki.
Néha, ha olyanja van, odaugrik egy simire, aztán gyorsan vissza is hátrál, mintha még mindig nem hinné el, hogy senki nem fogja bántani (korábban sem bántotta senki, ő egyszerűen ilyen).
Nagyon jól bírja az aktívabb és a félénk kutyákat is, sosem balhézik, mindenkivel jól kijön, valahol egy kicsit örülnénk is annak, ha egy másik kutya mellé mehetne, mert számára fontos a fajtársai által nyújtott vélt vagy valós biztonságérzet.
Természetesen mehet egyedülinek is, de mindenképp fontos, hogy együtt élhessen a családdal valóságosan, egy kertben sosem fog teljesen lelazulni.
Nagyon fiatal még, 1 év körüli csupán, előtte az élet. Nem itt kellett volna felnőtté válnia. De ha már így alakult… Ugye nem marad itt örökre?