Ava gazdijelöltes

Vannak kutyák, akik otthagyhatatlanok. Mindig azt mondom, addig jó, amíg fotót nem látunk az adott kutyáról, mert ott jön az elgyengülés első fázisa.
Hiába ordibál a józan ész, miszerint “normális vagy????” Hegyre halmot?
De mégis, MUSZÁJ sokszor nemet mondani. Ava esetében is ez volt az első. Nemet mondtam.
Újfehértón rohangált. Fogadták idibe, pár napra, aztán csak bekerült a helyi gyepire. Kicsike, pár kilós mindössze, tipikus lakáskutya.
És hogy hogyan keveredtünk a gyepire? Hosszú sztori, a lényeg, hogy bekerült oda egy husky mix, és a német partnerszervezetünk 2 husky mix sikeres gazdásítása után szólt, hogy ha bekerülne még hasonló kutya, lenne rá szuper jelölt. Igazából érte mentünk, és ott volt Ava.
Egy picike kennelben reszketett egyedül.
És itt jön az elgyengülés második fázisa.
Amikor ott állsz egy gyepin, a kennel előtt, és ott van ő, aki kidugja a hideg orrocskáját, és a feje belesimul a kezedbe a rácson keresztül. És csak néz. Áthatóan, mélyen belenéz a szemedbe, nem ugat, nem sír, nem nyüszít. Csak néz, csontig hatolóan. Reménykedve.
És te sóhajtasz, egy hatalmasat, és képtelen vagy ott hagyni. Megmagyarázod magadnak, hogy kicsi, szuka, csak betuszkolod sokadiknak majd egy jó fej csapatba, hiába ott van a kollégád, aki a józan ész, mert férfi, racionalista, de te képtelen vagy ott hagyni egyedül, reményvesztve.
És pár perc múlva már az öledben tartod, és lesütöd a szemed, és lehajtod a fejed, amikor a kollégád rád néz, mert ott van a tekintetében minden, a szemrehányás, a rosszallás, a józan ész minden jele. De nem szól, csak sóhajt, és beteszi a kutyát a kocsiba.
Ava nem sérült, nem balesetes, nem komolyan rászoruló. De itt van. Remélem, nem sokáig, mert engem előbb-utóbb tényleg kinyírnak a kollégáim. 😅
Szóval Ava kiadó kanapét keres. Nagyon gyorsan.
2019.04.26-án született szuka kutya.