Ádi

Nyírtelken kóborolt, nagyon rossz állapotban. Csontsovány volt, tele kullanccsal. Szinte még kölyökként került be hozzánk, most durván 4 év körüli. Ádi teljesen rendbe jött, és egy rosszcsont felnőtt lett, ami leginkább az ásási mániájában nyilvánul meg. Ez nagy hátránya, ha olyan család fogadja örökbe, akik különösen kényesek a kertjük hibátlanságára, és ez meg is történt már egyszer. Gazdás lett, szeretetéhsége, bolondos bája, vigyori pofija „eladta” őt, de pár hét múlva vissza is került hozzánk. Az örökbefogadó család a legfontosabb dolgot nem biztosította neki, az állandó lefárasztást, az aktivitást, az energia levezetését, hisz Ádi egy rendkívül aktív, sportos kutya. Az unalom miatt pedig rágni és ásni kezdett. Ezután ideiglenes gondozásba került, ahol eleinte minden szuper volt, de elkövettük azt a hibát, hogy olyan (egyébként fantasztikus) helyre helyeztük ki, ahol rengeteg kutya, cica és gyerek is van, akikkel kijött nagyon jól, de ismételten nem jutott rá annyi idő, amennyi kellett volna neki, és egy idő után a cicákhoz is nagyon hevesen közeledett. Az ideiglenes családja azonban nagyon pozitívan nyilatkozott róla, beszámoltak arról, hogy Ádi nagyon bújós, nagyon ragaszkodó, imád ölben lenni (vagyis próbálkozik), a méretével nem igazán van tisztában, kis ölbekutyának képzeli magát. Sportos, aktív gazdit keresünk számára, esetleg hasonlóan aktív kutyus mellé társnak.