Fáznak ők is, higgyétek el. Nem, nem elég egy összetákolt faház, hiába van szőrük. Vajon milyen érzés lenne nekünk, ha egy szál pólóban kellene kint tölteni az éjszakát? Na jó, legyünk nagyvonalúak, egy polár pulcsiban. Jönnek a mínusz fokok, vigyázzunk rájuk, hiszen ők is megérdemlik, hogy ha már kint kell lenniük, legalább legyen egy meleg vackuk, ahova elbújhatnak. Persze, tudjuk, ők “csakkutyák”, meg ezért van bundájuk, meg büdösek-koszosak-nemlehetnekbent. Való igaz, nem minden kutya szeret bent pocolni, kolléganőnk pulija például kimondottan utálja ilyenkor a benti 22 fokot, mindenáron ki akar menni, de a másik kolleganőnk rövid szőrű keveréke hálás minden egyes plusz fok miatt. Minden kutya más, de az említett puli is zárt teraszon, hőszigetelt kutyaházban, száraz helyen durmol. Nem, nem jó a rongy alájuk, mert nedves lábaikkal behordják a vizet, a havat, ami éjjel ráfagy a melegnek gondolt plédre, ha már pléd, akkor cseréljük naponta. Ha nem zavar minket az enyhe kupi az udvaron, tegyünk alájuk szalmát, ami felszívja a nedvességet. Jó, talán lesz pár szalmaszál az udvaron, de legalább nem kap tüdőgyulladást négylábú családtagunk. Ha van garázsunk, fészerünk, melléképületünk, pincénk, engedjük be őket. Ők nem emberek, azaz egy mini kutya nem értékeli a hatalmas házat, mert képtelen befűteni a testhőjével, akkora ház kell csupán, amiben ki tud nyújtózni, ha szeretne. Ha benti kutyánk van, tetszik, nem tetszik, a kinti sétákhoz igenis adni kell rájuk valami kis ruhát, mert a (még csak) 15-20 fokos hőmérsékletkülönbséget nem tudják kezelni. A vizüket pedig gyakran kell cserélni, mert kint éjjel befagy. Vigyázzunk rájuk, mert ők is vigyáznak ránk. Megérdemlik.