Kutyák és macskák, akik megítéltetnek kor, külső, természet alapján, akik egy virtuális webáruház “termékei”, akiket próbálunk “eladni”, vonzóvá tenni az emberek szemében.
Állatok, akik örök rabságra ítéltetnek egy menhelyen, pedig semmi bűnt nem követtek el.
Állatok, akik fiatalon meghalnak gyepmesteri telepeken méreginjekció által, pedig ártatlanok.
Állatok, akik éheznek, fáznak, szenvednek kidobva, pedig nem ezt érdemlik.
Nem ezt érdemlik.

Mi tettük ezt velük, mi, emberek, akik eszement módon romboljuk a környezetünket, akik nem becsüljük meg az ÉLETET, ami nekik ugyanúgy megadatott, mint nekünk, embereknek.
Mi vagyunk, akik kivágjuk a fákat, amik oxigént adnak (ami az élet alapfeltétele), akik szemetelünk, akik kizsigereljük ezt a bolygót, amit ajándékba kaptunk.

Állatokon kísérletezünk, borzalmas kínokat okozunk élőlényeknek, hogy teszteljük, vajon nem fog-e kipirosodni a kis arcunk a legújabb alapozótól vagy rúzstól.
Röhögve legyintünk, amikor a 38-ik macskánkat gázolják halálra, vagy mérgezik meg, mert ugye “fogyóeszköz”. Mi vagyunk, akik láncra kötjük a legjobb barátainkat, mert szar a kerítés, de kell, hogy ugasson “valami” az udvaron.
Mi vagyunk azok, akik élet és halál urainak képzeljük magunkat, hatalmas egónktól vezérelve, és pontosan mi leszünk azok, akik egyszer nagyon “meg fogják szívni”.

Mert nem lehet ezt büntetlenül csinálni a végtelenségig. Nem lehet, hogy egyszer ne bűnhődjünk meg azért, amit teszünk ÉLETEKKEL, amik rajtunk kívül léteznek.
Az embernél nincs gonoszabb. Ezt már rég tudjuk.

Legyél jó. Ültess fát, fogadj örökbe, ne szemetelj, segíts az elesetteken, vigyázz a Földre, és minden élőlényre, aki itt él.
Mert ha nem teszed, eljön az idő, amikor már nem lesz mire vigyáznod. És akkor lesz vége ennek a keserű dalnak…