Annyi minden mondanivalóm van a következő témában, hogy tartok tőle, sokan nem olvassák végig, de azért bizakodom.
Történt ugyanis, hogy az egyik helyi csoportban született egy poszt, miszerint egy úriember labrador kölyköt keres.
Az egyik örökbefogadónk szinte azonnal kommentelt: “A menhelyen meg 217 kutya vár gazdára. Bocsánat.”

Bár többször erőteljesen megfogadtam már, hogy soha, semmilyen körülmények közt nem kommentelek ilyen posztok alá, de ez olyan, mint az újévi “lefogyok 30 kilót”, meg “soha többé nem gyújtok rá” jellegű fogadalmak. Betarthatatlan.
Nyilván most sem sikerült, egyetlen epés megjegyzésem volt, “ők “csak” keverékek. 😞”

Irónia volt, egyértelműen, arra utalva, hogy nem labi, nem francia buci, nem yorkie, nem husky.
“Csak” keverék.
Voltak, akik megjegyezték, hogy engedtessék már meg az embereknek, hogy bizonyos fajtát válasszanak, én pedig végtelenül nyugodtan (tőlem szokatlan módon) kifejtettem, hogy ezzel az égvilágon semmi gond nincs, csak ha valaki fajtatiszta kutyát akar, akkor vegye már a fáradságot, és keressen fel egy VALÓDI tenyésztőt, aki kőkeményen szűri a szülőket különféle betegségekre, gondosan megtervezi a születendő almot, éééés, nem a Jófogáson árulja a kicsiket harmincezerééér’. Ne egy Facebook csoportban keresgéljen.

És, ha valaki fajtatiszta, kiváló vérvonalú, törzskönyves kutyát akar, bizony nyúljon a zsebébe, és csengesse ki a több százezer Ft-ot.
Nem fajtiszta!! Mert a faj az a KUTYA. A fajta egész más dolog. Minden kutya FAJTISZTA, de nem minden kutya FAJTATISZTA.

Jött is az azonnali válasz, itt a lehetőség, hogy ajánljon valaki neki tenyésztőket.
Elvből nem ajánlom őket, bár végtelenül tisztelem a munkát, amit a fajtanemesítésbe beletesznek, de én végérvényesen és menthetetlenül mentett kutya párti vagyok. Bocsi.

És ezután következett a feketeleves.
Volt tenyésztő és tenyésztőpárti kommentelő is, akik kifejtették, hogy a keverékeknek hullik a szőrük, meg gyerek mellé soha!!!! Mert ki tudja, mit hordoz magában, milyen rossz emlékei vannak, mikor fordul vissza majd a gyerekre.

Hööö? Ez komoly? Hiába volt minden szó, hogy 3 kutyám közül 2 keverék, és egyáltalán nem hullik a szőrük (rendszeresen kozmetikázva, fürdetve, nyírva, ápolva vannak), hiába példálóztam azzal, hogy évente 5-600 kutyát adunk örökbe (többségük gyermekes családba megy, igen, felnőtt kutyák is), a kommentelők egy része meggyőzhetetlen volt.

Szerintük a vérvonal igenis fontos, és egy menhelyes kutya megbízhatatlan.
Mert hordozzák a múltat.
Mert előbb-utóbb gyereket támadnak majd meg.
Mert majd egyszer kitör belőlük a… mi is? A sátán?? Egy fajtatiszta kutyának nem hullik a szőre? Mert az ő szőrükkel mi történik? Felszállnak az égbe, az angyalok közé? Észrevétlenül, nem terhelve a családi porszívót, láthatatlanul?
Esetleg tündérporrá változik, mint a mesékben?
Vagy eljön érte a szőrtündér, és hagy egy ezrest a párna alatt?

Ne már. De most komolyan.
Egész nap ez a poszt járt a fejemben.
Felhívtam hát 3 tenyésztő barátomat, ismerősömet, akiket kicsit kifaggattam a dolgokról.
Név nélkül (bár mindhárman szívesen vállalták volna a nyilvánosságot), mind azt mondta, bizony születnek náluk selejtes kölykök.
Ízületi problémások, ideggyengék, testi fogyatékosok. Annak ellenére, hogy a szülők kőkeményen szűrve vannak.

Sőt, egyikőjük nyíltan felvállalná, hogy bizony LEALTAT olyan kicsiket, akik hibás génállománnyal születnek. Mert selejt. Mert nem való továbbtenyésztésre. Mert hibás darab.
Nálunk szóba sem jöhet az eutanázia vak, süket, 3 lábú, testi fogyatékos, idegrendszeri problémákkal küzdő kutyáknál. Mert hiszünk abban, hogy egyszer értük is eljön az igazi, ahogy számtalan esetben megtörtént már.

Rengeteg nem tökéletes kutyánk él szerető családban. Rengeteg kisgyermekes családba adunk kutyát, felnőtteket is. Mert ismerjük őket, mert tudjuk, hova és hova nem ajánljuk őket.
Együtt élünk velük, ők a mi szőrös gyermekeink.
Hibákkal, hibák nélkül, mindegy. Szeretjük őket, és ők ezt ezerszeresen meghálálják.
Tudjuk, ki hova való, és saját magunkkal b…..nánk ki, ha olyan helyre engednénk őket, ahol problémát okozhatnának. Elektra kutyánkat pl. sosem fogjuk kisgyermekes családba adni, mert retteg a gyerekektől, sőt, utálja őket. Valószínűleg gyerek bánthatta.

Hangsúlyozzuk, sosem a valódi, lelkiismeretes tenyésztőkkel van bajunk. Hanem a pénzéhes szaporítókkal, akik a szülőket agyba-főbe pároztatják, mert az milyen jó plusz jövedelem.
Egyszerű, ugye?
Végy két “fajtiszta” kutyát, tartsd őket együtt, évente 2x garantált a 2 alom, mondjuk 8 kicsivel, az több, mint félmillió Ft tiszta bevétel egy évben, ha mondjuk 35-40000-ért adod el őket.

Király. Amíg a NAV rád nem talál, mert nyilván számlát nem adsz. De előbb utóbb rád talál, mert abban biztos lehetsz, hogy amíg állatvédő vér csörgedezik sok ember ereiben, addig a végletekig küzdeni fogunk azért, hogy ez a helyzet megváltozzon.

Ja, és még valami. Amíg napi szinten jön olyan bejelentés, hogy husky, beagle, allergiás francia bulldog, németjuci rohangál az utcákon, addig senki ne magyarázza meg, hogy milyen szupi, hogy az embereknek fontos a fajta. Mert az emberek 90%-a külső alapján dönt, nem tulajdonságok alapján.
Kell a beagle, mert milyen cukik a nagy káposztafülei, meg a szép színe. Szökik? Büdös dög.
Kell a husky, mert különleges a kék szeme. Szökik? Mit képzel?
Kell a francia, mert divatos, de nem érti, miért fullad és miért vakarja magát vérzésig (allergia). Kell a németjuci, mert csak, de csodálkozik, hogy a munkakutyának nem elég a 2 méteres lánc.

Az emberek jó része végtelenül ostoba és korlátolt tud lenni, ha kutyáról van szó. Egy biztos: a mentett, keverék kutya a világ egyik legcsodálatosabb élőlénye. És pontosan azért, amiért bizonyos emberek félnek tőlük…
Mert annyi rosszat tapasztaltak már az életben, hogy az utolsó lehelletvételükig hűségesen és végtelen szeretettel fogják szolgálni azt, aki megmenti őket.
(Novák Évi)