Érzékeny téma jön. Nagyon is. És kicsit személyes is. Már nagyon rég gondolkodom rajta, hogy írni kellene valamit erről, de nagyon nehéz, és sokrétű.

Szóval ez a fránya pénz. Milliószor belefutunk abba, hogy az állatorvosi szolgáltatás árai olyan szintű kommentcunamit robbantanak ki, ami előtt értetlenül állok sokszor. 3 kutyám van, tudom nagyon jól, mi mennyibe kerül. Én ezt anno vállaltam.

Vállaltam azt, hogy a kutyáimat ivartalaníttatom, évente leszűretem őket szívférgességre, évente megkapja mindhárom a kombi és veszettség oltást, és az idős kutyimnak csináltatok egy általános labort is. Ha gázosabb valamelyik értéke, kap gyógyszert. Meg jó minőségű tápot kapnak, meg ott a fogkőprobléma is. Meg védekezünk kullancs, bolha, szúnyog ellen.

Nem vagyok gazdag, közel sem. Egy átlag életet élek, van egy házunk, amin hitel van, és az autómon is. Meg persze van a kaja, a rezsi, a telefonszámla, minden, ami egy hozzám hasonló átlagembernek van.

Meg van egy virtuális dobozkám. Amibe alkalmanként beleteszek kisebb-nagyobb összegeket, nálam ez a KUTYADOBOZ. Na jó, talán jobb lenne, ha állati doboznak hívnám, hisz van egy macskám is, de a kutyák vannak többségben.

Szóval a lényeg, hogy totálisan felkészült vagyok arra anyagi értelemben, hogy bármi, értsétek jól, BÁRMI történik, ne kerülhessek olyan helyzetbe, hogy nem tudom menteni a kutyáim életét adott esetben, ha arról van szó. Ha egy hónapban csak 2000 Ft-ot tudok betenni a virtuális dobozkába, akkor annyit. Ha többet, akkor annyit. Ez fontos, hiszen ők családtagok.

Gondoljatok bele. Vállaltok egy gyereket, aki nő, mint a gomba. Ugye senki nem küldi el suliba mezítláb a gyereket, mert kinőtte a cipőjét?

Igen, tudom, egy kutyát ne hasonlítsunk össze egy gyerekkel. Meg egy embernek van TB, a kutyának nincs. Meg amúgy is, szakadjanak meg az állatorvosok, „mitképzelnekezekaszemetek”, hogy nem gyógyítanak ingyen??? TUDOM. Hisz napi szinten találkozom ezekkel az esetekkel.

Meghallgatom a fáradt, elkeseredett dühöt, a frusztrációt, olvasom a szidalmakat különböző csoportokban, és nem értem. Nem értem, amikor az emberek azzal jönnek, hogy minden olyan drága.
Közben meg nem vagyok vak.

Gombamód nőnek ki a földből gyönyörű hatalmas házak a környékünkön IS, az emberek méregdrága autókkal járnak, virágzik a dohányboltok forgalma, az alkoholfogyasztás Magyarországon az egekben van, a wellness szállodák zsúfolásig tele, a Facebookon egymást érik a tengerparti fotók, meg a bulifotók, meg a szelfik a vadiúj márkás ruhákban. Tele van a Media Markt, mindenki veszi a lapostévét, a legújabbat, a hipermarketekben mozdulni nem lehet hétvégén, tele vannak az éttermek, a szállodák, és közben van otthon egy kutya, aki „csakegykutya”.

Van egy háza, jobb esetben, no persze nem a legdrágább, infrafűtéses, hőszigetelt, csak egy tákolmány. Be nem mehet, mert még kárt tesz véletlenül a méregdrága bútorban, vagy ne adj Isten, összeszőrözi. Vagy rápisil a szőnyegre. Hisz ő csak egy kutya. Kint a helye. Vesszük a gyönyörű, drága karácsonyfadíszeket a Tescoban, közben a kutyánk kint fagyoskodik a mínusz 10-ben, mert ő csak egy kutya. Majd megkapja a maradék csirkecsontot, hisz karácsony van, az lehet, hogy belehal, de legalább örült 5 percig.

Az embernek arra van pénze, amire akarja. Vannak persze kivételek, de ritka. Amikor egy láthatóan jómódú család azt kérdezi: „muszáj ivartalanítani? Az annyira drága”, akkor legszívesebben visszaszólnék, hogy a rajtad lévő cipő árából pont kijönne az ivartalanítás, de persze nem tehetem, hisz muszáj diplomatikusnak lennem. Ilyenkor tényleg szívesen megkérdezném, hogy ha komoly baj lesz, akkor mi lesz?

A valódi választ persze tudom, nagyjából semmi. Várjuk majd, hogy magától jobban lesz. Persze valószínűleg nem lesz jobban, csak egyszerűen meghal. Pedig lehet, hogy egy pár ezer forintos szuri mentené meg az életét.

Természetesen vannak kivételek, mindig. Akik számára a kutya családtag. Akik tudják és elfogadják, hogy az állatorvosok magánvállalkozásban csinálják a dolgukat, és bár vannak Terézanyuk köztük is, akik szívesen segítenek egy állaton ingyen, de előbb-utóbb rájönnek, hogy jószívűségüket bizony kihasználják majd. Személy szerint bizony ismerek olyan állatorvost, akinek azért kellett bezárnia magánpraxisát, mert a sok jótékonykodás miatt konkrétan csődbe ment. Jelenleg magánházaknál takarít, hogy fenntartsa magát és családját. Nem gyógyít már. Nincs neki miből.

Én tényleg megértem, hogy amikor jön egy váratlan állatorvosi költség, az bizony nagyon tud fájni. Nekem is. Mindenkinek. De most komolyan. Nem tudtok nyitni nekik egy virtuális kutya/macskadobozt? Nem ér ennyit az életük?
Ha állatot vállalsz, gondoskodj róla. A végletekig. A végtelenségig. Ettől leszel EMBER.

(Novák Évi)