Sosem szűnik meg a remény, hogy valaha jobb lesz. Hogy minden állat, aki erre a Földre született, olyan életet élhet majd, ami mentes a szenvedésektől, a fájdalmaktól, az értelmetlen haláltól.

Mert persze ahogy az emberek, úgy az állatok is élnek és meghalnak, csak nem mindegy, milyen minőségű az az élet, nagyon nem.

Valami talán elindult, valami, ami véget vethet ennek az őrületnek, ami az országban folyik.

Amikor majd az utolsó lánc is lekerül a nyakakról, amikor minden kutya és macska teli hassal, biztonságban, szeretetben fekszik le aludni, amikor a haszonállatokat is megbecsülik, amikor nem lesz kóbor állat sehol a világon, amikor nem lesznek értelmetlen balesetek, nem fogja őket üldözni senki, amikor majd megtanulunk végre méltók lenni hozzájuk, akkor lesz igazán ünnep ez a mai nap.

Addig pedig ez egy olyan nap, ami felhívja a figyelmet rájuk, kiemelten, egy olyan nap, amikor meg kell állnunk egy percre, és gondolkodni azon, mi, személy szerint hogyan tudjuk előre mozdítani ezt az ügyet. Mi, állatvédők, ti, magánemberek, önkormányzatok, hatóságok, jogászok, együtt, összefogva, értük.

Simogassátok meg az állataitokat ma duplán. Adjatok hálát azért, mert szeretnek benneteket, jobban, mint önmagukat. Mert az állatok már csak ilyenek. A legönzetlenebb, legtisztaszívűbb lények a földön. Vigyázzatok rájuk, becsüljétek meg őket. Megérdemlik, mindannyian.