Reggel olvastam egy posztot. Egy zárt csoportban, amiben állatvédők vannak, de ez igazából mindegy is. Mert ilyen esettel többször találkoztam már, egészen nyílt fórumokon is.

Reggel óta őrlődök, hogy szabad-e ilyenről nyíltan beszélni, nehogy ötleteket adjunk olyanoknak, akik nemhogy nem szeretik az állatokat, de egyenesen kihasználják őket.

Aztán arra jutottam, hogy nemhogy szabad, de egyenesen kell is, bármennyire is tabutémának számít.

A poszt lényege az volt, hogy van egy pasas, aki ingyen kölyökkutyákat szerez, majd pénzért eladja, hirdeti a kicsiket. Az állatvédők ugranak erre, de azzal ugye semmi nincs megoldva, hogy virtuálisan szétcincálják szóban forgó kisbarátunkat.

Kisbarátunk kistételes kutyanepper, de sajnos semmi törvénytelen nincs abban, amit művel.

Mert bár jó pár helyen nem lehet keverék vagy törzskönyv nélküli kutyákat pénzért árulni netes felületen, de kisbarátunk megoldja, saját oldalon.

Az állatvédő elkeseredett dühe tenni akarásba fordul át, és meg akarja menteni az adott kutyát.

Ezért inkább fizet, csak hogy megmentse szegényt.

Beszélhetünk itt kisbarátunkról is, de bármelyik romatelepen sínylődő, láncra vert ebről, akit nagyhangú gazdikája naaaaagyon szeret, bepárásodott szemekkel, krokodilkönnyekkel meséli, hogy mekkorákat játszanak Buksival/Fifivel/Hektorral a gyerekek, amikor a kutya épp nincs láncon, és amúgy is, megmutatja a jó minőségű Vau Vau tápot, bizony ő felelős kutyatartó ám! A pénzt viszont jobban szereti. Ez nem kérdés.

Elkeseredett állatvédő végig néz a putrin, az 1 méteres láncon, a nyakig sáros, sovány kutyán, és reszkető kézzel zsebbe nyúl.

Innentől ketté válik a sztori.

Buksi/Fifi/Hektor megmenekül, állatvédő rohan vele orvoshoz, oltja, chipezi, hízlalja, szereti, próbál új, szuper családot találni neki. Megígéri neki, hogy most már #nemleszsemmibaj.

Minden energiáját leköti a szerencsétlen jószág, meg a többi 10/50/200 kutya, aki a gondozásában van.

A lánc eközben petyhüdten lóg a lomos portán, nagy a csend. Felelős gazdika kezében ott van a pénz, 5-10-20000 Ft. Attól függ, mennyire volt rafkós, és adott állatvédő mennyire volt kétségbe esve.

Vesz pár sört, kistüskét a helyi kricsmiben, és elkezdenek kattogni a fogaskerekek.

Hohó, ez nem is volt rossz biznicc. Hát ezek a hülyék pénzt adtak ezért a rühes korcsért!

Hazamegy, a gyerek sír, az asszony kiabál, hol a kutya? Hát ki fog ugatni, ha jönnek a betörők?! Hát kivel fognak “játszani” a gyerekek?

Jó, legyen egy új. A lánc immár újra feszes, új Buksi/Fifi/Hektor rángatja kétségbeesetten, majd hajtja fejét álomra a csupasz földön a kinyomott kenőmájasos tubusok és üres tejesdobozok maradékán.

Állatvédő ismét arra vetődik, valamikor. A sztori megismétlődik. Remegő kéz, zsebbe nyúlás, orvos, kocsma, fogaskerekek.

Neverending story.

Innentől a dolog tudatos, a pénz állandó, ha nem az egyik állatbolond, akkor majd a másik fizet.

Adott illető már kiokosodott, szerzi az újabb és újabb kutyákat.

Olyan ez, mint amikor anno valaki rájött, hogy beteg lelkű emberek súlyos pénzeket fizetnek azért, hogy végig nézzék, ahogy két kutya egymásnak feszül, majd halálra marcangolják egymást.

Az elmúlt hetekben 25-51-17 kutyát foglaltak le a hatóságok, kutyaviadal címszó alatt.

Olyan ez, amikor törzskönyv, tudás, szűrések, oltások, féreghajtások nélkül felbukkannak “csodálatosan szép, egészséges” FAJtiszta kutyák a neten, mert Gipsz Jakab tudja, hogy az emberek bizony fizetnek a yorkikért, westiekért, mopszokért, franciabucikért, darabja 40000, na jó, legyen 35, #csaknekedcsakmost.

Új család örül, büszke arra, hogy ő bizony egészen 35000-ret kiadott a kutyáért, mert ő bizony nem támogatja a szaporítást, de nem ám! Ő kiad érte ilyen soooook pénzt.

A zárt csoportban felmerült irányomba a kérdés: jó, de akkor mi a megoldás? Válaszoltam. Nincs megnyugtató megoldás. Tudom.

Mert a dilemma hatalmas, ott van előtted a szenvedő kutya, belenézel a szemébe, és elborul az agyad. Csak egy dolog kattog benned: meg kell menteni, bármi áron. Csak azzal, hogy megveszel egy kutyát ilyen helyről, akaratlanul is egy újabbat juttatsz a helyére.

Nem lehet ez megoldás.

Hosszabb és időigényesebb feladat megtalálni az együttműködő hatósági személyeket. Van, ahol ilyet nagyítóval sem lehet találni.

Mi, állatvédők, szervezetek keressük a megoldást. Nincs nálam a bölcsek köve, nem tudom megmondani a tutit, nem is akarom. Egyet tudok, minden porcikám tiltakozik az ellen, hogy ezeket az embereket pénzzel tömjük. Nyilvánosan pláne nem.

Ti viszont egyet biztosan tudtok tenni: ha kutyát szeretnétek, vagy fogadjatok örökbe egy menhelyről, vagy vásároljatok hivatásos tenyésztőtől. Aki 30-40000 Ft-ért árul kicsiket, az nem az. Ebben biztosak lehettek.

Elég volt már abból, hogy a kutyák teste egy nyomorult pénzautomata. Nem az. És ennek csak úgy lehet vége, ha mindenki egy irányba megy.

(Novák Évi)