A létszámstop egy tarthatatlan dolog. Kiírjuk, szigorítunk, aztán jönnek esetek, amik felülírnak mindent, és ha az irodába, kazánházba, folyosóra dugjuk be a bajba jutott négylábút, akkor is megoldjuk, ha súlyos helyzet van.
Vannak azonban helyzetek, amikre nemet kell és nemet is fogunk mondani a következő napokban/hetekben, a saját kutyáink biztonsága érdekében, és amiatt is, mert bár hihetetlen és nagyon rosszul hangzik, de ekkora létszámnál a menhely már egyre kevésbé lesz biztonságos, mi viszont felelősek vagyunk értük, akik már velünk vannak. Naponta minimum 10-15 bejelentést kapunk. Számoljunk csak 10-el, az heti 70 kutyát jelentene, havi szinten 280 új kutya, egy 130 férőhelyes helyen, ahol a létszámunk ma reggel 208 volt, és az örökbefogadás a tél beköszöntével szinte teljesen leállt. Nagyon kevés kutyát adunk örökbe, mindenki a tavaszt várja. Viszont ezzel fordított arányosságban az emberek szociális érzékenysége megnövekszik, hideg van, éjjel kemény fagyok vannak, havazik, hamar sötétedik, míg a nyáron hetykén sétáló négylábúak szinte fel sem tűnnek sokaknak, ilyenkor mindenki segíteni szeretne, ami érthető is. Nekünk viszont nem lesz több kennelünk, nem is tervezünk, mert ezer hely is megtelne 3 nap alatt.
Az ivartalanítás, a normálisan elkerített udvarok, a chip-minden-kutyában hármas kombó egy álom.
A legnagyobb segítség most az, hogy ha valaki talál egy chip nélküli kutyát, az próbálja elhelyezni, mi hirdetjük, adunk élelmet, féreghajtót. Segítünk, amiben tudunk. De a létszámnak csökkennie kell.