Az oldalunkon igyekszem egyensúlyt tartani. Jó és rossz hírek, események vegyesen vannak, ha mindig csak a tragédia, szörnyűség lenne, előbb utóbb mindenki tiltaná, vagy kikövetné az oldalt. Ez nyilván nem is lenne reális, hisz annyi jó dolog is történik, az életünk egy óriási hullámvasút.

Amikor viszont történik valami borzalom, és emberek KÖVETELIK, hogy azonnal hozzuk nyilvánosságra az utcát, a települést, az elkövető személyét, az valami egészen hihetetlen.

Értsétek meg, nem lehet.

Sajnos az elkövetőknek is vannak személyiségi jogaik, és mi tiszteletben tartjuk a törvényt. Másképp ezt nem lehetne csinálni.

Az, hogy bizonyos emberek azt hiszik, következmények nélkül nyilvánosan megoszthatnak privát beszélgetéseket, kitesznek profilokat, gyanúsítanak adott esetben ártatlan embereket, az egy dolog. Az meg egy másik dolog, hogy mit lehet és mit nem.

Nem, nem veheted fel másnak a hangját a tudta nélkül. Nem, nem készíthetsz róla videofelvételt az engedélye nélkül. Nem, nem írhatod ki a nevét, nem mutathatod meg az arcát, egyszerűen nem és kész.

Eszünk ágában sincs kockáztatni a 28 éves működésünket néhány begőzölt, felajzott ember miatt, akik szó szerint követelik, hogy azonnal mondjuk meg, ki volt az, mert ők indulnak baltával, fejszével, kötéllel, stb.

Gyerekek, ne már.

Mi elhisszük, hogy neten mindenki iszonyú kemény. Tényleg.

És valahol meg is értjük az indulatokat.

De azért na. Mi, akik face to face szembesülünk a borzalmakkal, akik a kezünkben tartjuk a megkínzott testeket, érezzük a szagokat, hallgatjuk a nyüszítést, belenézünk az elcsigázott tekintetekbe, mi meg tudjuk állni, hogy nem őrjöngünk, nem veszünk a kezünkbe virtuális kötelet, nem akarjuk megölni, felkoncolni, legyilkolni az elkövetőket, ti nem?

Igen, pontosan tudjuk, mit éreztek. Mi ugyanígy érzünk. Hogy óóó, csak a kezünk közé kerülne, stb., stb. De a realitás egész más.

Amikor úgy mész be a putrisorra, hogy egy zabszem nem fér be arra a bizonyos helyre, és megpróbálsz kimenteni onnan egy kutyát, a legkevésbé sem az a gondolat jár a fejedben, hogy na most jól végigrohanok egy machetével és lekaszabolom akit érek.

Mivel leszünk akkor jobbak, mint ők? Ez nem a középkor. Nem működik a szemet szemért elv, ha működne, sokkal kevesebb állat szenvedne. De nem működik.

Igen, nekik alig vannak jogaik. Nekik, akiket mentünk, akiket a magyar jog tárgyként definiál. Igen, kevés és kis mértékű a büntetési tétel. Igen, sokan soha nem állnak bíróság elé, sokan megússzák egy ejnyebejnyével, vagy azzal, hogy olvassanak el egy könyvet… De ez nem a mi dolgunk, és nem is tietek, ezt értsétek meg kérlek.

Az önbíráskodást büntetik, bizony. Hiába jogos.

Éppen ezért, maradjunk már emberek, légyszi.

Igyekszünk moderálni, de néha elszabadul a pokol, és olyan kommentek maradnak kint, amik nem méltóak sem az oldalhoz, sem hozzánk, sem hozzátok. Ezzel nekik nem lesz jobb. Egy hangyányit sem.

Azzal nem segítettek sem nekik, sem nekünk, ha leírjátok kommentben, hogy “rohagggyonmeeeeeg!!!”

Azzal segítettek, ha eljösztök velük sétálni, ha hoztok élelmet, immunerősítőket, ha segítettek a költségeinkben, na azzal segítettek. De a virtuális lincshangulattal nem. Egy kicsit sem.

Kérünk szépen benneteket, ne minket rugdossatok azért, mert nem tesszük ki az elkövetők nevét, címét, már ha tudjuk.

A karma dolgozik.

Mi ebben hiszünk.

Próbáljatok meg ti is ebben hinni.