A Facebook mindent elbír…..

8 perccel ezelőtt kaptunk egy kommentet, és ez volt a csúcspontja a hónapok, évek óta érlelődő, mára már elviselhetetlenné váló problémakörnek.

Kaptunk egy fotót, amin egy jól ápolt, hófehér kutya volt kikötve egy bolt elé. Megosztottuk, ennyi történt, a gazdi azóta meglett. A kommentáradatba becsatlakozva annyit írtunk, hogy kutyát nem hagyunk az utcán kikötve, soha.
A reakció valami egészen elképesztő volt. Arrogáns szemetek lettünk, beképzelt arrogáns barmok, állatvédők sosem voltunk. Ja, és mit képzelünk, hogy ellopjuk a kutyát. Sosem láttuk szerencsétlen négylábút… Egy “hölgy” kommentelte ezt.
Flóra halála kapcsán is kaptunk egy olyan kommentet, amit nem tettünk zsebre, az csak a legenyhébb volt, hogy mélységesen szégyelljük magunkat, és gyilkosok vagyunk.

Követünk rengeteg állatvédelmi oldalt, csoportot, bár idő sosincs arra, hogy belemélyedjünk dolgokba, de nem is tisztünk. Látni viszont látunk, hisz a Facebook egy csodadolog, ha gyakran kattintasz bizonyos témájú dolgokra, akkor leginkább ilyeneket dob fel az üzenőfaladon.
A netes szörfözésünk első 10 perce után a következő tünetek jönnek: gyomorideg, kiszáradt száj, torkunkban zakatoló szív, felrobbanni készülő agy. Nem, nem feltétlenül azon esetek miatt, amiket látunk, hisz sajnos azt már megszoktuk. És azon tudunk segíteni.
Inkább az emberek reakciója miatt, amire viszont semmilyen ráhatásunk nincsen. Őrületes mennyiségben ömlik a mocsok az emberek szájából. Ál- és valódi profilok, anyák, apák, nagymamák fordulnak ki magukból az internet világában. Következmény nélkül. A Facebook egy olyan játszótér, aminek nincs kerítése, és nincs egy határozott óvónéni, aki szétcsap a rendetlenkedők közt.
A Facebook mindent elbír, bele lehet rúgni a földön fekvőbe, ki lehet oktatni, el lehet küldeni melegebb éghajlatra, lehet szidni a felmenőket. Ki lehet tombolni magunkból a felgyülemlett frusztrációkat, ami a valódi életben ér minket. Mert bizony ezek a megmondóemberek a való életben nem ilyenek ám. Ők azok, akik nyelnek egyet, ha a főnök rájuk szól, és csak gondolatban tépik darabokra. Ők azok, akik nem szólnak rá az utcán egy csikket elhajító emberre, de hazaérve, a netre fellépve már ott tart az illető, hogy Molotov koktélt dobna a szomszéd házára, mert este 8-kor nyírja a füvet.
Ők azok, akik bár soha az életben nem voltak menhelyen, mert csak (az indok mindegy), de határozott elképzeléssel bírnak arról hogy ennek hogyan kell működnie. És nem ám pozitív, segítő szándékkal közelednek. Még az sem lenne baj, ha valaki szépen, normális hangnemben fogalmaz meg kritikát. De ez a legritkább.
Hiába írják sokan, hogy nem kell ezzel foglalkozni, nem vagyunk érzéketlen robotok. Sőt. Rosszul esik, lelket rombol, vívódik rajta a lélek sokáig. Nem akarunk belefásulni, nem akarunk magyarázkodni, nem akarunk belemenni értelmetlen dolgokba. De azt sem szeretnénk, ha az oldalunk a jövőben ennek teret adna.

Ezért, a mai naptól, minden olyan embert tiltunk az oldalról, aki képtelen emberi hangnemben kommunikálni. Nem, nem törlünk kommentet, mert arra nincs időnk. Egyszerűen egyetlen gombnyomással megoldjuk a dolgot, mert aki a fotelből megy neki másnak, anélkül, hogy valaha is segített volna (nem nekünk, egy állatnak mondjuk), az ne itt játsszon, keressen magának másik oldalt, ahol fröcsöghet. Elfogadjuk a segítő szándékú kritikát. Flóra posztja alatt is van pár, ami érzékelteti, hogy igen, mi vagyunk a felelősök, de normális stílusban. Ezzel nincsen semmi baj.
Túl sok sz…ság történik napi szinten. Túl sok terhet cipelünk, és nem hiányzik még ez is. Ha bárki kételkedik abban, hogy valóban teszünk-e valamit, és azt vajon jól-e, azt továbbra is sok szeretettel várjuk minden nap a menhelyünkön, Nyíregyházán. Nem kell minket szeretni, de ha mégis eljössz, és sétálsz egy fél órát az egyik árvával, már többet tettél, mint a gizikék és marikák a fotelből.
És semmi más nem számít, csak az ő boldogságuk.