Megfulladunk lassan, szó szerint. Valami döbbenetes apokalipszis folyik, egyszerűen lassan sem posztolni, sem semmire nincs időnk, nonstop csörög a telefon, sérült, balesetes, megkínzott, kidobott kutyák mindenhol, közben tombol a szomszédban a háború, az ukrán menhelyek óriási bajban.

Mindenki oda koncentrál most, már lassan senki nem tudja, hova kapjon, kit mentsen, kit engedjen be, mi legyen, az örökbefogadások itthon befagytak szinte teljesen, ha nem lenne a német partnerszervezetünk, bedőlnénk teljesen.

Persze sokaknak ez sem tetszik, ki sem merjük írni sokszor, ha egy kutyánk elutazik, mert lesben állnak a kritizálók, a támadók, akik nemhogy nem örülnek, de inkább vádaskodnak, persze egyik sem fogad örökbe, csak a szájuk nagy.

A hozzánk bekerülőket sokszor már nem is merjük posztolni, ha kicsi, fehér, akkor rögtön az van, hogy bezzeg a nagy fekete nem kell, ha jön a nagy fekete, akkor az van, hogy inkább altatnánk le ezeket a senkinek nem kellőket, vagy tán jók lesznek majd kunyeráláshoz?

Ha nem jön bull, azt halljuk, hogy válogatunk, ha jön bull, akkor az van, hogy na, megint egy évekig kennelt foglaló „harcikutya”, aki veszélyes, nehogy valaki örökbe fogadja, mert megeszi a családot!

Kampányolnunk kellene az adó 1% miatt, mert fontos, de idén a boldog gazdis létet céloztuk meg alapelvként, nem a szomorú rácsos képeket akarjuk elétek tenni, de szinte rosszul kell magunkat érezni, ha kimegy egy boldog kutya fotója, miközben menekültek szorítják magukhoz rettegő állataikat.

Egy hatalmas érzelmi hullámvasút ez az egész, közben az elmúlt 2 hétben 18 kutya érkezett, aki mind rászorult, kivétel nélkül. És elég komolyan.

A minimális magyar gazdisodások és a néhány német családba kerülés miatt jöhettek ők, de hiába éreztük úgy, hogy végre van egy pici levegő, a sors ismét adott egy jó nagy taslit, és röhögve közölte: „csak nem gondoltátok, hogy könnyebb lehet?”

Nem, nem gondoltuk komolyan. Hát íme, akik jöttek, csak felsorolás szerűen, néhányukról lesz külön poszt is, ahogy időnk engedi.

Ramen nagyon fiatal kanocska, vérző, mély seb a fején, kómásan, agyrázkódás gyanúsan jött, már jobban van.

Aubrey magasvemhes volt, a kórházban ivartalanították, nem fialt meg, időben voltunk.

Narutót Nagyhalászban gázolták el, 1 hónapig élt lenyúzott lábbal, az amputáció elkerülhetetlen volt.

Andok kutyánk Bujon kóborolt a forgalmas főút mellett, senki nem helyezte biztonságba, nagyon fiatal kis kamasz.

Belvedere öregen, soványan kószált összezavarodva, ő is jött.

Szilvát Nagyhalászban gázolták el, törés nincs, csak zúzódások, nagyon fiatal, putris kutya.

Kismajom egy gyepin húzott le 7 hónapot, a bőrbetegségét nem kezelték, még csak 9 hónapos, ott nőtt fel. a PCAS kihozta, mi átvettük.

Púder Bökönyből jött, a szőre páncélszerűen a testére hegesztve, róla már írtunk.

Kettut a gazdája pattintotta le egy idős hölgynek, megőrzésre, majd közölte, hogy bocs, de külföldre megy dolgozni, a néni férje fogta a kutyát, hogy eltakarítja egy menhelyre, de az első kanyarban kivágta a kocsiból, a kutya nyakörvvel és pórázzal rohangált zavarodottan a kocsik közt.

Fillér közel 20 órán keresztül feküdt egy árokban a szakadó esőben, egy idős nőé volt, aki két éve egy tanyára adta oda. a jegyző kiment chipet olvasni, majd közölte, hogy dolga van, és ott hagyta a sebesült kutyát az árokban. A fejét érte hatalmas ütés, a szeme bevérzett, még most sem teljesen százas.

Felhő sima kóbor volt, hasonló kutyánkra volt sok szuper jelentkező Németországban, a választás nehéz volt, de a többi család közül tudnak majd választani Felhőnek is, az ő sorsa már rendeződik.

Heimo bőrbetegen, chip nélkül kószált Tiszadobon.

Josie Nagyhalászból érkezett, befogták, majd kiengedték a kapun pár óra múlva, el is gázolták, a lába eltört, a kutyát sokkos állapotban szedte össze a kolléganőnk, jövő héten műtik.

Toszka külön sztorit fog kapni, nyakas kutya, plusz egyáltalán nem áll fel, tegnap késő este érkezett.

Oreo napokig ült egy kanapé mellett egy erdő részen, majd elvitték nem túl kedves emberek, mire behozták volna hozzánk, 2 nap múlva láncról akasztották le egy putriban, már nálunk van.

Miles szintén rossz környékről jött, parvos, az életéért küzd.

Ma megérkezett Púder 2, ugyanaz a páncél, ugyanaz a szenvedés, holnap jön hozzá kozmetikus, neve még nincs.

Visszajött a 8 éves, kölyökként örökbeadott hatalmas, 40 kilós fekete kutyánk, Kilimanjaro, a gazda meghalt, a kutya pofiján hatalmas daganat, megműtöttük, szövettanra várunk.

Közben Daisy kutyánk fenekéről eltávolíttattunk egy hirtelen megjelenő daganatot, itt is várjuk a szövettant.

Nálunk héderel egy gazdás kutya, akit kóbor kutyák téptek meg, a kórházban derült ki, hogy chipes, a sztori hosszú és bonyolult, de a kutyát visszaadjuk teljes gyógyulás után, látogatják őt, szeretik, és a kutya is nagyon szereti őket láthatóan. Kiment a kapun, és elkapták a kóbor kutyák.

2 napja keresünk egy lebénult kutyát, akit levideóztak, de eltűnt, azóta sincs sehol, hiába a nagy létszámú, kiterjesztett keresés.

Jönnek ám macskák is, taknyosak, fertőzöttek, kidobottak, sebesültek.

Így állunk most. Hétvégén megint elutazik néhány kutyánk, de kilométeres a váróslista, 6 talált kölyök van még kint idiben, 2 oltás után jönnek be, a mami egy fóliasátorba fialt, megfoghatatlan, már otthagyta a kölyköket, pár hónap múlva várható tőle a következő alom, ha addig nem sikerül megfogni.

Jön a tavasz, a tavaszi almok, ivaros, chip nélküli kutyák ezrei hajszolják a „szerelmet” az utcákon, egy részüket el fogják gázolni, ha túlélik, nyilván itt fognak kikötni ők is.

Nonstop csörög a telefonunk, üzenetek tömkelege érkezik, és a helyzet egyre rosszabb.

Igyekszünk mindenhol segíteni, tényleg. De végesek a lehetőségek, a pénz, az idő, a kapacitás, minden. Megértést kérünk. Türelmet. Köszönjük, ha velünk vagytok.